Eredeti webhely: http://donna-szeretet.blogspot.com/
Első része: Rég elveszett iker tesó
Első része: Rég elveszett iker tesó
- Luke! Ébresztő! – rontott be Alice Luc szobája ajtaján majd lehúzta az alvóról a takarót és elhúzta a függönyöket.
- Alice! Megtennéd, hogy kimész!? – ült fel igencsak dühös ábrázattal Lucas.
- Most mi bajod van? – állt meg, ágya előtt Alice úgy, mint egy kisgyerek aki rossz fát tett a tűzre.
- Áh, semmi végülis rám törsz pedig te is nagyon jól tudod, hogy fel tudok kelni, de nem! Te kis dobos zenekart hívsz csak azért, hogy engem idegelj! Na, most már kimennél?! – nézett nagynénjére cinikus arccal Lucas, mire Alice fogta magát és kirohant a szobából becsapva maga mögött az ajtót.
- Na, ezt jól elcseszted Lucas – motyogta magának és jobb öklét a homlokához nyomva próbált lenyugodni. Valamelyest sikerülve ez neki a szekrényéhez sétált. Lazán magára kapott egy sötétebb farmert, fekete hosszú ujjú inggel és tornacipővel majd bement a fürdőjébe. Beállította bronzszínű borzas haját, felkapta, oldaltáskáját és kiviharzott a szobából. Lent családja fogadta, akik éppen indultak ki a szabadba, egyedül Emmett maradt benn megvárva, míg leér.
- Most mindenki ki van ám akadva rád – mondta neki Emmett halvány mosollyal.
- Gondoltam, de most mit csináljak, ha egyszer Alice mindig olyan idegesítő?
- Semmit öcskös! Én veled vagyok – kacsintott egy utolsót és kiment a lakásból Luke pedig utána iramodott. Kint már csak egy autó volt a garázsban, amit Lucas tudhatott magának. Beszálltak a bordó Mercedesbe és elszáguldottak, Esme pedig bement a házba miután már elnyelte az autót az erdő mélye.
Az út további része csendben telt Lucas csak a vezetésre koncentrált, Emmett pedig élvezte a sebességet. Amikor elérték az iskolát megpillantották mind a ketten Jacob fekete üstökét, amint Edwardék felé igyekszik. Lucas gyorsan beállt apja autója mellé, majd szinte kitáncoltak az járműből.
- Jacob! – szólt oda a régi barátjának Lucas.
- Á Luke! – fordult meg a szólított és kezet ráztak.
- Te mit keresel itt?
- Öhm… - vakarta meg a fejét Jake és segélykérően nézett Alice-re.
- Én hívtam fel tagnap Jacobot, hogy értesítsem a hírekről – csilingelte.
- És mégis minek? – mordult fel Edward.
- Mi az, hogy minek? – nézett rá morcosan Jake. – Képzeld tudni, akarok mindenről, ami kapcsolatos lehet Nessie-vel szóval Edward én ide fogok járni iskolában nem csak látogatóba jöttem – nézett rá kihívóan.
- A rezervátum béliek járhatnak a városi iskolákba? – lepődött meg Bella.
- Azaz idő már lejárt, hogy mi nem járhatunk városi iskolába. Ez már nem a Forks gimi Bells – kócolta össze Bella haját.
- Héé Jacob… - de a mondatot már nem tudta befejezni, mert megjelent az iskolaparkoló bejárójában az a Mercedes, ami Alice látomásában is szerepelt. Végig száguldott a parkoló vizes aszfaltján majd beállt egy – embernek – látszólag keskeny helyre mindezt, hajszálpontosan. Majd miután kinyílt az ezüst csoda ajtaja kiszállt egy hosszú vöröses hajú, fehérbőrű, egyszóval gyönyörű lány. Fekete magas sarkú cipőt, zöld nadrágot és fekete dzsekit viselt, haját pedig hátratűzte oldalt két csattal. Miután kivette a táskáját, és becsukta a kocsiajtót, elindult ahol az iskola bejáratát sejtette. Elhaladt egy nagy csapat nagymenőnek kinéző fiú előtt, akik fütyültek utána, de a lány ügyet sem vetett rájuk. A helyi tini lányok pedig összesúgtak a háta mögött, amikor meglátták, hogy feléjük közeledik. Cullenéket csak azután vette észre hogy felment egy hosszú lépcsőn a bejárathoz majd megállt egy hamuzó mellett s benyúlt táskájába. Amikor már ott égett az ujjai közt a cigaretta jobban szemügyre vette a felhozatalt, akik szinte mind vagy felé néztek vagy feléje mutogattak. Végül szeme megakadt az őt bámuló feltűnően tökéletes társaságon. Cullenék megkövülve álltak, amit Nessie nem tudott mire vélni. Végül csettintett szabad kezével és ezer gondolat furakodott a sajátjai mellé.
„Jézusom, nekem ez a csaj kell!” – egy azok közül a nagymenő fiúk közül, akik fütyültek.
„Be kell venni a bandába!” – egy rózsaszín tini lány naiv gondolatai.
„Ez ő!” – egy Cullenék közül.
Miután megunta és a cigijét is elszívta csettintett még egyet s elcsendesedtek a fejébe tömörülő zajok. Kitárta a bejárati ajtót és bebattyogott rajta, útját pedig a titkárság felé vette.
- Ne haragudj, nem tudod, hogy merre van a titkárság? – szólított meg egy fekete hajjal keretezett arcú fiút.
- Öhm… menj, végig itt ezen a folyosón majd fordulj jobbra és az utolsó ajtó – makogta a srác.
- Köszi – engedett meg egy finom mosolyt majd folytatta útját arra amerre a fiú irányította. Legszívesebben egy jó kiadósat kacagott volna szegény fiú arc kifejezésén. Elérve a titkári ajtót - amin a Mr. Frick név szerepelt - bekopogott. Egy „szabad” után benyitott és egy barna fa pulthoz sétált, hogy elkérje órarendjét.
Cullenék viszont még mindig ott álltak megkövülve. Alice ébredt fel először a kábulatból és Jasper nyakába ugrott.
- Ő az! – kacagta.
- Fel kell hívnunk Esmét és Carlisle-t – mondta higgadt hangon Jazz és már nyúlt is a telefonért.
- Edward ez hihetetlen, hogy ennyi év után… - motyogta Bella mire Edward átkarolta és néma megértésben felfogták, hogy végre, de megvan a lányuk, akit már oly régóta keresnek.
- Beszélnem, kell vele! – szólt hirtelen Jacob.
- Állj! – vetette utána magát Rose.
- Először meg kell tudnunk hogy-hogy hívják és utána kell vele beszélnünk, kutya! – vicsorgott rá.
- Rose! – lépett melléje Emmett, odahajolt füléhez és belesuttogott néhány megnyugtató szót, ami ránézésre használt. Amikor a kedélyek lenyugodtak elmentek az első óra helyszínére. Mindenki a párjával ült be egy órára kivéve Jake-et, akinek angolja volt. Beérve a terembe megérezte azt az illatot, amit akkor, amikor megpillantotta Nessie-t. Körülnézett majd oda sétált a lány mellé és megszólalt.
- Hello! Leülhetek? – nézett rá melegen.
- Uh… szia! Persze, nyugodtan – mondta kissé meglepődve mivel eddig mindenki csak nézte, nem mert hozzá szólni.
- Köszönöm – ült le és Nessie-re nézett, mire a lény szégyellősen lehajtotta fejét és zavartan matatni kezdett a táskájában.
- Amúgy Jacob Black vagyok – nyújtotta felé jobbját, amit Ness elfogadva ismételten meglepődött, ugyanis a fiúnak tűz forró bőre volt, de mégis selymes, szinte égette, perzselte tenyerét, de az hogy érintkezett Jake-kel valahogy megnyugvással töltötte el.
- Az én nevem pedig Nessie Volturi – mosolygott rá, viszont amikor meglátta, hogy a fiúnak milyen rémült az arca lefagyott a mosoly az arcáról.
- Valami baj van? – puhatolózott.
- Volturi? – nyögte Jacob ki nagy nehezen.
- Igen.
- Akkor Olaszországból jöttél?
- Igen, valami olyasmi, de ez hosszú történet.
- Aha, értem - motyogta Jake. De közben nem vették észre, hogy megérkezett a tanár úr és az ő beszélgetésük miatt nem kezdte meg az órát.
- A két új tanuló zavarja az órát… - ment hozzájuk közelebb az idősödő férfi.
- Elnézést uram… - kezdte Jake.
- Jöjjön ki a táblához fiatalember!
- Majd én! – állt fel Ness és áthatóan nézett a tanár szemébe. Tudta, hogy ezzel csak és kizárólag sikert érhet el.
- Nos, rendben – mondta a férfi halkan majd eldöcögött a katedrához.
- Nessie.. - kapta el a csuklóját Jacob.
- Csss… - nézett rá csábosan majd vigyorogva a táblához lépkedett.
Csettintett egyet és ezer gondolat zúdult bele a fejébe, majd gondosan végig bogarázta őket, míg a tanár a naplót írta, kiválasztotta azét a lányét, aki már előre magában mondta az anyagot, csettintett még egyet és csak arra koncentrált. Ezután a felelés könnyedén ment úgy mondta mintha egy könyvből olvasná.
- Miss. Volturi… hmm, francia? – vonta fel a szemöldökét a tanári székben ülve.
- Nem, olasz – mondta neki kissé flegmán zsebre téve a kezét.
- Értem… szóval ez a felelet ötös. Talán vették már ezt az anyagot az előző iskolájában?
- Igen.
- Rendben, a helyére fáradhat – mondta, mire Ness bólintott ismét csettintett és elcsendesült a feje majd leült a tátva maradt szájú Jake mellé.
- Ez meg mivolt? – suttogta oda neki.
- Mi lett volna? Feleltem – mosolygott rá.
- Ne nézz madárnak.
- Másnak nézlek – könyökölt fel az asztalra és fordult felé.
- Minek is? – erőltetett egy mosolyt, de belül remegett.
- Ismerem a farkas legendákat.
- És?
- És te farkas vagy. – mosolygott még mindig, felkapta a táskáját, felállt és pont akkor szólalt meg a csengő amikor Jake magához tért de Ness akkor már sehol se volt.
Második része: Farkas (befejező)
Jacob a nap hátralévő részében szinte üldözte Nessie-t de annak mindig sikerült meglógnia előle. Üldözésének oka puszta kíváncsiság volt, hisz érdekelte honnan is ismeri a Quileute legendákat a lány. „Honnan tudhat a farkasokról? Vajon sejti, hogy mi kicsodák is vagyunk neki…?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejében, de nem tudott választ adni rájuk.
A nap folyamán többször összefutott a Cullen család valamelyik tagjával, akiknek egytől-egyik az izgatottságtól csillogott a szeme. Délben, mint mindig az ebédlőbe mentek, ott megvették a szokásos szendvicset és leültek az asztalukhoz. Jacob azonnal nekilátott míg Emmett, Rose-hoz fordult.
- Nem lehetne, hogy én inkább salátát egyek? – kérdezte ártatlanul pislogva, mire a kérdezett csak lemondóan sóhajtott és tüntetően elfordult.
- Jacob! – szólt oda kifejezéstelen arccal Edward.
- Mond – nézett fel a szendvics maradékából Jake.
- Szóltál már a… haverjaidnak? – kérdezte, miközben az ölébe húzta Bellát.
- Igen, felhívtam telefonon Samet, azt mondta szól a többieknek és idejönnek, amikor kicsöngettek az utolsó óránkról is.
- Szuper – morogta, száját elhúzva Edward.
- Edward, kérlek! – súgta esdeklőn férjének Bella, mire Edward válasz gyanánt a nyakába temette az arcát.
- Muszáj, ezt itt? – rötyögött közbe Lucas felvont szemöldökkel.
Azonban Jacob már nem figyelt rájuk. Úgy érezte, hogy a mennyben lebeg, ugyanis kinyílt az ebédlő ajtó és megjelent benne Nessie. Vöröses haján megcsillant a halvány napfény és úgy lebegett utána, mint valami függöny. Épp Jacob-ék asztala mellett haladt el - maga után hagyva csípős illatát – egy üres helyre tartva, amikor észrevette, hogy figyelik ezért rájuk fordította tekintetét. Rögtön feltűnt neki, hogy az a fiú is ott van, akiről egyből megsejtette, hogy farkas, és az a fiú most ábrándos arccal őt nézi. Arra is egyből rájött, hogy Cullenék nem emberek, hiszen akkor érezné a belőlük áradó kellemes meleget, Jacobnak pedig lehet vagy 45 fok a test hője szóval ő sem mindennapi.
Míg ezeken gondolkozott leült, előkotorta táskája aljáról egy reggel elcsomagolt müzli szeletet, és egy füzetet tollal majd firkálgatni kezdett Cullenék asztalát figyelve. Aztán mivel a puszta nézésükkel nem jutott előbbre bevetette eddig hasznosnak bizonyult képességét.
„Nem hiszem el hogy végre meg vagy Nessie!” – az a hosszú barna hajú lány.
„Beszélnem kell vele erről a farkasos ügyről!” – Jacob.
„Legalább nem hasonlít rám a hugi!” – az a bronzos hajú srác.
Ezek és még ehhez hasonló gondolatokra Nessie eltátotta a száját és nem értett semmit, ami érthető is, hiszen egy számára vad idegen miért gondolna olyasmit hogy:„Legalább nem hasonlít rám a hugi!”
- Nah jó…– motyogta maga elé majd fogta magát, összepakolt és elindult az utolsó órájára. A matek teremhez érve bement, leült az utolsó padba és várta, hogy kezdődjön az óra és mehessen haza.
- Hello, leülhetek? – hallott egy mély hangot, s rá fordította tekintetét az illetőre, aki egy magas szőkés hajú srác volt, kedves mosollyal arcán.
- Persze.
- Egyébként Lewis vagyok, te pedig…
- Nessie.
- Nessie? – vonta fel a szemöldökét.
- Igazából Renesmee de az túl hosszú, így valaki, amikor kicsi voltam elnevezet Nessie-nek – válaszolta mosolyogva az emlékre, hogy igazából nem is tudja ki is nevezte el így.
- Nem tudod? – ráncolta szemöldökét Lewis és dőlt hátra a székén.
- Tudod, én árva vagyok.
- Oh, értem és ne haragudj, hogy… - kezdett szabadkozni Lewis.
- Jaj, emiatt ne érezd rosszul magad, már mindegy – mondta miközben zavartan megvakarta feje búbját.
- Értem… de nem pofátlanság, ha megkérdezem, hogy mi történt velük? Mármint a szüleiddel.
- Nem, nem a. – mosolygott majd vett egy nagy levegőt. – Szóval…- de a mondatot sajnos nem tudta befejezni, mert megjelent a matekszakos tanár, és amikor szólásra nyitotta a száját kinyílt az ajtó.
- Elnézést kérünk tanár úr de…
- Mr. és Miss. Cullen magukkal ilyen még sose fordult elő…! – tátotta el a száját Mr. Stewens.
- Elnézést, ígérjük, hogy többet nem fordul elő! – jött beljebb a terembe a csilingelő hang tulajdonosa egy szőke fiúval együtt.
- Nos, rendben… de most már foglaljanak helyet! – mondta majd a tábla felé fordulva egyenletek tömkelegét kezdte felírni rá.
A két késő diák pedig – akik feltűnően tökéletesnek látszottak – pont a Nessie-ék mögött lévő padba ültek le. A lány végig érezte magán a két személy pillantását, és amikor már nem bírt magával hátra fordult. Azok ketten őt nézték és közben halkan sutyorogtak, de olyan halkan hogy még Nessie sem hallotta, pedig neki igazán jó a hallása. Aztán amikor a kedves kobold arcú lány észrevette, hogy valaki őket nézi rápillantott és mosolyogva suttogta neki hogy: szia.
Nessie erre köpni, nyelni nem tudott csak visszasuttogott egy sziát, majd visszafordult előre.
Alice és Jasper viszont csak jót mosolygott rajta. Aztán amikor kicsöngettek Lewis mellett megjelent egy tipikus nagymenő csajnak kinéző egyén.
- Hellóka! – fröcsögte oda Nessienek a rágója rágása közben.
- Szia.. – motyogta vissza majd kiment a teremből, de Lewis még utána szólt.
- Nessie! Majd a parkolóban várj meg! – kiáltotta, de mivel ő már az osztálytermen kívül volt nem ment vissza, csak gondolta megvárja majd ott ahol kérte.
Alice és Jasper is a parkolóba ment ahol már várták őket Sam-ék. Mind kíváncsiak voltak Nessie-re hiszen elég rég volt, amikor utoljára látták.
- Mindjárt itt lesz! – ugrándozott Alice.
- Hihetetlen hogy csak így előkerült. – mondta Sam.
- Igen, végre megvan – mosolygott Bella, Edward kezét szorongatva.
- Jacob, beszélhetünk négyszemközt? – kérdezte Paul.
- Persze – mondta majd félre vonultak, bár tudták a többiek így is hallani fognak mindent.
- Szóval azt akartam kérdezni, hogy…
- Kinyögöd? – vonta fel szemöldökét Jacob.
- Szóval, a lány közelébe férkőzöl majd?
- Igen, hiszen a lenyomatom, amikor megláttam szinte lebegtem Paul nem hagyom, hogy megint valami barom elvegye tőlem – mondta határozottan.
- Értem.
- De ez most miért érdekel téged?
- Hát, mert ha te a közelébe leszel, akkor mi is beszélhetünk vele – vigyorgott.
- Aha, de ha rá mersz hajtani… - de nem fejezte be csak vigyorogtak egymásra. Aztán a kettejük közt beállt csöndbe, meglátták, ahogy Nessie kilép a bejárati ajtón és feléjük tart. Értetlenül néztek egymásra a többiek is mivel nem értették, hogy miért is jön a lány feléjük.
- Öhm… hello! – köszönt Nessie amikor megállt előttük – Nem tudom, miért sutyorogtok rólam, vagy miért néztek rám olyan furcsán… őszintén nem is érdekel, csak azért jöttem, hogy elmondjam: tudom, hogy mik vagytok. De ahogy nézem, van itt minden féle… - nézett végig rajtuk.
- Igen? – kérdezett vissza gúnyosan Paul.
- Igen, például te egy farkas, vagy de a haverodnak – itt Jacobra nézett – már mondtam. És felmerült benned a kérdés hogy honnan is tudom? Legyen annyi elég, hogy nem vagyok hülye – fejezte be, majd megfordult és éppen indulni készült, amikor Paul utána szólt.
- Nekem nem elég annyi, válaszolj is rá! – fujtatott, mire Sam meg Jacob odaálltak mellé megfogni a karjait.
- Oh, farkas koma felhúzta magát? – nevetgélt gúnyosan Nessie, majd belekezdett. – Én sem vagyok hülye amint már mondtam, és mint rájöhettetek félvér vagyok, ahogy te is – nézett most Lucasra. – Amikor leültem Jacob mellé rögtön tudtam, de engem nem irritál annyira a szagotok, mint a rendes vámpírokat. – mondta, de az utolsó szót csak suttogta.
- Nessie! – szólt Lewis a parkoló másik végéből.
- Megyek! – fordult újra el, de ekkor a ruhája alól kilibbent a nyaklánca felfedve így milyen medált visel.
- Volturi…? – nyögte Paul. – Te annak az undorító Volturinak a tagja vagy? – kérdezte, mire Nessie ismét visszafordult, közelebb ment hozzá és minden szót kiemelve beszélni kezdett.
- Igen, és nem undorító, vagy ha neked igen akkor először nézz magadba, ez az egyik. A másik nem ismered, őket se engem szóval légy oly kedves ne szólj bele az életembe. – mondta határozottan Nessie, és ökölbe kellett szorítania a kezét, mert ott tartott, hogy széttépi az előtte álló fiút.
- Embereket ölsz meg, úgyhogy nekem ne mond, meg hogy mibe is szólhatok bele. – morogta Paul, Nessie szemeibe nézve. Ekkor szakadt el a cérna Edwardnál is, akit eddig Jasper és Emmett fogott vissza most odalépett Paulnak a közvetlen közelébe.
- Most azonnal fejezd be! – szólt neki erőteljesen.
- Nem kell megvédened – lépet egyet mosolyogva hátrébb Nessie. – Jah, és nem öltem sosem embert, de neked ehhez tényleg semmi közöd. Amúgy mivel nem tudsz, semmit sem rólam ne rágalmazz. Köszönöm. – biccentett feléjük, majd végleg megfordult és elindult Lewishoz a parkoló másik végébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése