Eredeti webhely: http://donna-rosescorpiuslove.blogspot.com/
+ Megtekinthető: http://fanfic.hu/merengo/
+ Megtekinthető: http://fanfic.hu/merengo/
Csöndben baktatunk a kihalt folyosókon, nehogy az öreg Frics elkapjon minket. Már majdnem megérkezünk a hetedik emeletre, amikor észrevesszük, hogy az a rühes macska kanyarodik be a sarkon, amit épp magunk mögött hagytunk.
- Futás! – kiáltja James, mi meg persze nekiállunk szaladni. Szerencsére még épp időben elértük a faajtót, és besurranunk rajta, Mark pedig jó erősen bevágja.
- Na mi van, kalandos volt az ideút? – kérdezi Lily.
- Ja, egy kicsit – liheg James. – Apropó, hugi, te meg mi fenét csinálsz itt? Nem engedtem meg, hogy elgyere.
- És mihez kell a te engedélyed, ha? – kezd vörösödni Lily feje.
- Még csak kislány vagy – érvel James.
- Még hogy kislány? És te, aki már negyedikesen kezdte a lányokat az ágyába cipelni?! – fújtat, véleményem szerint jogosan.
- Az más, én fiú vagyok! És ne akard, hogy erről beszámoljak apáéknak.
- Beszámolsz apáéknak? Igen? – kérdez vissza cinikusan, csípőre tett kézzel. – Akkor nekem is eljár majd a szám otthon!
- Na miről? – érdeklődik gúnyosan James.
- Az éjszakai kalandjaidról! Ja, és lehet, hogy most már nagykorú vagy, de három éve még nem voltál az! És tudod, magasról teszek rá, hogy miről számolsz be apáéknak!
- Na, gyerekek, elég legyen! – ugrik közéjük Josh, akit eddig észre sem vettem.
- Majd akkor lesz elég, ha Lily szépen visszamegy a hálókörletébe! – ordít unokatesóm.
- Fejezd be, James! – állok Lil oldalára. – Lehet, hogy még csak negyedikes, de attól még itt maradhat, és itt is marad! Nem te fogod megszabni!
- Jó! De ha csak egy stiklid lesz, Lily, esküszöm… - kezdi, de a húga nem engedi neki végig mondani.
- Nem lesz, apuci! – vinnyogja oda a bátyjának.
- Na, ha kellőképpen megnevelted a húgodat – miközben ezt mondja, megrovóan figyeli Jamest -, akkor mindenkit üdvözlök! – fejezi be Jasper, én pedig körbenézek. Nagyon hangulatos kis szoba. Olyan ideális mérettel. Középen párnák vannak körberakva, gondolom, oda lehet leülni. Az ajtóval szemben pedig egy bárpult helyezkedik el. Úgy az egész helyiségben a kék és árnyalatai uralkodnak.
- Nem ültök le? – kérdezi Zambini.
- Ja, de – motyogja oda James. – Egyébként mi történt veletek, hogy ilyen jóba lettetek a Griffendéllel? – helyezkedik el az egyik párnán David mellett.
- Figyelj, most minek háborúskodni? – üti el egy újabb kérdéssel az előzőt.
- Hát, mondjuk, apa mesélte, hogy amikor ő volt ennyi idős, akkor sokkal durvább volt a helyzet – válaszolja James.
- Igen, apám is mesélte. De most mi miért ne érezhetnénk jól magunkat együtt? – tudakolózik Hart.
- De ha baj lesz belőle, akkor inkább hagyjuk… - kezdem.
- Dehogy lesz baj, Szépségem! – kapcsolódik be Malfoy is.
- Akkor jól van – mondom, majd témát váltok. - Na és ki mellé ülhetek?
- Természetesen mellém! – vigyorodik el csibészesen Scorpius. De édes…
- Oké, de te mindig vigyorogsz? – kérdezem, miközben elhelyezkedek mellette.
- Neked mindig. – Na, már megint.
- Üljetek már le! – kiált teli szájjal a többiekre James. Erre ők is helyet foglalnak, majd Jasper szólásra emelkedik.
- Szerintem mindenki ismeri a játékot. Bár tavaly kaptam valakitől egy tipikusan felelsz vagy mersz üveget, ami jelezte, hogy az illető hazudott vagy igazat mondott…
- Mi lett vele? – vágok közbe.
- Eltörte az öcsém – motyogja lehajtott fejjel.
- Azt tőlem kaptad tavaly karácsonyra – világosítom fel.
- Ne már! Tőled?
- De már, majd idén veszek neked még egyet, törésgátlással megtoldva.
- Köszi – kacsint rám. – Ki akar kezdeni?
- Én! – nézek rá kacéran, majd megpörgetem az üveget. Az csak pörög és pörög, majd megáll Izumynál. – Drága, felelsz vagy mersz?
- Egyelőre felelek.
- Oké. Mi volt életed legégőbb pillanata?
- Huh, talán az, amikor tavaly elmentünk a szüleimmel egy fogadásra a főnökéhez… - Nagyon belevörösödött, szóval tényleg ciki lehetett.
- És? – kérdezi James mellőle izgatottan.
- És apám főnökének fia nagyon bejött nekem, de egy másik vendég palotapincsije hirtelen odafutott hozzám és… Értitek, nem? – kérdi reménykedve. Egy kis hatásszünet után Rob nagyon perverz hangsúllyal és vigyorogva megszólal.
- A kutya begerjedt rád?
- Igen – suttogja lehajtott fejjel.
- Ezt még soha nem is mesélted – szólalok meg végre.
- Mert ugye nagyon égő! – jön a kissé hisztérikus válasz.
- És mi lett a sráccal? – érdeklődik James.
- Természetesen semmi.
- Ja, egyszer nekem is meséltél erről, csak a kutyás részt hagytad ki – áll össze a fejemben a kép.
- Mindegy – mondja, és megpörgeti az üveget. – Jasper! – kiált oda neki kárörvendő hangon, mert ugye őt pörgette ki. Meg kell jegyeznem, Jazz éppen piát szolgáltat nekünk. Mondjuk meg lett beszélve, hogy alkohol nincs. Mert azért holnap mégiscsak tanítás van, vagy mi a szösz.
- Tessék? – kérdi valahonnan a pult mögül. – A vajsör jó lesz?
- Persze, de gyere már! – válaszol mindannyiunk helyett Izumy, és közben nagyon dörzsöli a tenyerét. Amikor a srác mindenkinek kiosztja a szomjoltót, még nem hagyom leülni.
- Jazz, nincs véletlenül egy doboz cigid? – kérdezem. Általában nem dohányzom, csak kivételes alkalmakkor, és az az alkalom most van.
- Drága, ez a Szükség Szobája, csak kérned kell – néz rám sokatmondóan. - Kérek egy doboz cigarettát! – kiált fennhangon, mire megjelenik kezében a kívánságom, majd odadobja nekem, én pedig rágyújtok.
- Na, szóval, Jazz, felelsz, avagy mersz? – teszi fel a várva várt kérdést Izumy.
- Felelek.
- Francba – morog barátnőm az orra alatt. – De sebaj. Kivel feküdnél le legszívesebben az iskolából?
- Szerintem ez egyértelmű – feleli, és rám néz. – Scarlettel. – Válaszára lehajtom a fejem, mert az átható nézésétől elpirultam picit. El tudom képzelni, mi járhat a buksijában. Pedig nem is vagyok pirulós! Miközben ezen agyalok, Jazz megpörgeti az üveget, ami Nicolnál áll meg. A kiscsaj felel.
- Kivel csókolóznál, közölünk? – mutat a fiúkra.
- Veled – válaszol nagy pirulások közepette. És ez így ment tovább. Már mindenki volt egyszer, csak én nem, kivéve persze az elején, mert ugye én kezdtem a játékot. Ami a legdurvább, eddig mindenki csak a könnyebb utat választotta, felelt. De megtudtam, hogy Scorpius mikor vesztette el a szüzességét: tizenöt évesen. Ez az után volt, hogy James lecseszte Lilt, mert vetett egy kacér pillantást a haverjára, Davidre. Hart is hozza a formáját, Lily két barátnőjének állandóan ajánlatokat tesz (Lilynek nem, mert kissé fél Jamestől). Mivel elfogyott a piám, és nem is voltam annyira bevonva a játékba, felállok, és a pulthoz sétálok.
- Scar, mi a baj? – kiált utánam Lucas.
- Semmi, csak töltök magamnak – itt felmutatom a vajsörös üveget -, és elszívok egy szál cigit. Ti csak játsszatok nyugodtan.
- Jaj, ne már! – hördül fel Mark. Ezeknek meg mi bajuk van?
- Mi van? – adok hangot gondolataimnak felvont szemöldökkel.
- Ugye, nem sértődtél meg? – faggat Lucas.
- Már miért sértődnék meg? Azért mert volt kábé tizenöt kérdés, és még egyszer sem engem pörgettetek ki? – Kérdésemre bólintanak. – Majd sorra kerülök. Csakis azért álltam fel, mert szomjas voltam – fejezem be, és most már tényleg iszom, mert vattát köpök*. Míg elvégzem ezt a műveletet, Scorpius megforgatja az üveget.
- Na, végre! Szépségem, gyere csak! – kiált, gondolom, nekem.
- Micsoda? – kérdezem.
- A te üres helyednél állt meg az üveg. Szóval gyere – vigyorog pimaszul.
- Hm, inkább itt maradok – Azzal felülök a bárpultra.
- Nekem úgy is jó – mondja, majd feláll, és elém sétál.
- Szóval, felelsz vagy mersz? – Meg kell, hogy jegyezzem, az utolsó szót jól megnyomta.
- Mert már valaki?
- Nem.
- Akkor merek – nézek rá kacéran.
- Ez a beszéd – feleli, és felettébb feltűnően végig mér. – Vedd le úgy a felsődet, hogy közben erotikusan táncolsz nekem. – A szemei megbabonáznak, ez a szürkeség bekebelez. Ha nem lennének itt a többiek, tuti, hogy rávetném magam. De szerencsére itt vannak. Nem szabad semmilyen kapcsolatba lépnem vele, az nagy hiba volna. Sem most, sem később. Csak megrág, mint egy darab húst, aztán kiköp. Erre a kijelentésre mondaná azt a - kissé lotyó - szobatársam, Alexa, hogy „Mindegy, csak a szájában legyek”. Nehezen ugyan, de elfordítom a tekintetem, és egy kis fáziskéséssel válaszolok.
- Micsoda perverz kérés ez? – Kérdésemre csak vállat von. Mivel nagyon rekedt a torkom, ezért megköszörülöm, mielőtt folytatnám. – Vigyázz, leszállok innen – mutatok a pultra. Ő arrébb lép tőlem, én pedig érdeklődő pillantásoktól kísérve kénytelen-kelletlen teljesítem a kérését. Ezt a feladatot csak részegen tenném meg úgy, hogy tényleg beleélem magam. Mikor már a felsőmet veszem le, Scorpius összevonja a mellkasa előtt a kezeit, s nagyokat nyel. Egy szál melltartóban ott állok tőle pár centire, és hihetetlenül idegesít, ahogyan néz.
- Ha az uraság megengedi, visszavenném a felsőm – morgom az orrom alatt.
- Ki mondta, hogy visszaveheted a felsődet? – kérdezi fátyolos hangon.
- Hogy mi van? – értetlenkedem.
- Az van, Szépségem, hogy te, amíg vissza nem megyünk a klubhelyiségünkbe, ebben a szexi melltartóban fogsz velünk ücsörögni – magyarázza úgy, mintha egy ötéveshez beszélne.
- Nos, rendben. Gondolom, nincs más választásom – felelem, azzal elmegyek mellette, és visszaülök a helyemre.
- Nincs – ül le mellém, én pedig megforgatom az üveget. Zambini. Hurrá.
- Na, felel vagy mer, perverz barátunk?
- Merek.
- Smárold le valamelyikünket – mutatok magamra és a csajokra.
- Hmm, nehéz kérés – motyogja, majd Scorpiushoz fordul, és halkan, úgy, hogy mi ne halljuk, belesuttog a fülébe.
- Le ne merd smárolni, mert agyonverlek, Hart! – ordít fel hirtelen Malfoy.
- Jó-jó! – emeli fel a kezeit védekezően Zambini. – Akkor Lily.
- Nem! – most meg James ordít fel úgy, mint akinek a farkára léptek.
- Most miért?! – háborodik fel az említett.
- Mert nem és kész! – vágja rá James.
- De!
- Nem!
- Ebbe most ne menjünk bele! – szól hozzá a vitához Axel is.
- Oké! Akkor a tapasztalt Izumy, vagy a még kezdő Samantha? – vonogatja a szemöldökét fel-le Zambini, nem törődve James gyilkos pillantásával. Hé, én valamit nem értek!
- Zam… Hart, kiről sutyorogtatok Mal… Scorpiusszal? – Bajban vagyok a nevekkel.
- Szerinted? – kérdez kajánul vigyorogva.
- Passz. – Bár már kezdem kapizsgálni.
- Rólad, édeském! Ugyanis drága haverom nem engedi meg, hogy megkóstoljalak.
- Köszi, te áruló – motyogja indulatosan Scorp.
- Oh, értem. – A válaszom inkább hat suttogásnak. Miért nem engedte Scorpius, hogy Hart megcsókoljon?
- Kérlek, Izumy – hallom meg a még ismeretlen Samanta hangját, és ez a hang felébreszt a gondolataimból.
- Jó, csókold meg nyugodtan – felel neki Izumy. – Hart, Samanta szívesen smacizna veled!
- Oké! – azzal felkel, felrángatja a földről a kiscsajt, és vadul megcsókolja. Szívesen lennék ennek a kis negyedikesnek a helyében.
- Hé, ez nem pornófilm-forgatás! – szólal meg hirtelen James ingerülten. Na, ez hatott, Zambini elengedi a kábult lányt, aztán meg önelégült fejjel visszabattyog a helyére, és miután kielemezte, hogy ő milyen tökéletes, van olyan szíves, és megpörgeti az üveget. Robnak feltesz egy bugyuta kérdést, hogy volt-e már egyéjszakás kalandja. A választ szerintem mindenki kitalálta már. Igen.
Jó kis este volt, és történt pár dolog, mielőtt éjfél előtt pár perccel szedelőzködni kezdtünk. Elcsattant még két csók: Izumy meg James, és Ayrton meg köztem. Kivéve Lilt, mindenki rágyújtott legalább egyszer - picit elvetettem a sulykot, és vagy tíz szálat elfüstöltem, csak Hugo meg ne tudja, mert akkor beköp apáéknak! -, Scorpius ellenségesen méregette Ayrtont a csók előtt, közben és utána. James randizni hívta Izumyt, amit barátnőm el is fogadott. Körülbelül ennyi, most pedig próbálom elvenni a felsőmet a Szőke Hercegtől.
- Malfoy, kérem a felsőm, ugyanis enélkül kötve hiszem, hogy ki tudok menni innen! – szólok rá indulatosan.
- Most miért vagy ilyen mérges? Nagyon kívánatos vagy ebben a melltartóban – vigyorog rám kajánul.
- Szóval kívánatos? – kérdezem, majd felpipiskedek a füléhez és belesuttogok. – Ha nem szeretnéd, hogy más fiúk is ezt gondolják, akkor visszaadod a felsőmet! – ahogy elnézem, megfontolja.
- Öhm, Scarlet, mi megyünk! – kiált nekem Mark.
- Ne merjetek itt hagyni! Ti is tudjátok nagyon jól, hogy a Kövér Dáma utálja, ha többször zargatják!
- Jó, de siess! – jön az álmos válasz.
- Rendben, Szépségem, visszakapod a felsődet, de csak azért, mert volt igazság abban, amit sutyorogtál nekem – mondja, és lehajol a fülemhez majd halkan megszólal, miközben a szája olykor-olykor hozzámér. – Ígérem neked, hogy lesz egy nap, amikor majd csakis én foglak téged nézegetni melltartóban… vagy anélkül – fejezi be, és még jobban meglepődök, amikor elkezd öltöztetni. Hagyom, mert hihetetlen érzés, amikor az ápolt, férfias keze végigsimít az oldalamon. – Meg kell jegyezzem, jobban szeretek vetkőztetni, de téged még öltöztetni is jó – dorombol nekem mély, elbűvölő hangján, és elindul az ajtó felé. Amikor felébredek Scorpius bűvöletéből, megfordulok, és elbattyogok a többiekhez.
- Na, végre! – morog David.
- Jól van, na! – válaszolok.
- Menjünk! – indítványozza Jazz, majd kilépünk a kihalt folyósora. Scorp és Hart jobbra, mi pedig balra megyünk.
- Jó éjt, Szépségem! – kiált Scorpius, mire visszanézek rá.
- Neked is! – Szőke Herceg. Persze ezt már csak magamban teszem hozzá.
Csendben baktatunk a Griffendél-toronyba. Mikor megérkezünk, Jasper nagyon tapintatosan felébreszti a Dámát, aki végignéz rajtunk, és valami olyasmit motyog: „Ezek a fiatalok egyre rosszabbak”, majd beenged minket.
- Jó éjt, fiúk, reggel az első óránk lyukas, ezért háromnegyed tízkor legyetek itt lent – búcsúzok, és folytatom utamat a lánylépcső felé. Beesek az ajtón, ugyanis tudom, hogy két szobatársunk nincs bent. Csak akkor használják a lányhálót, ha menstruálnak, ami havonta csak egyszer fordul elő, bár jobb lenne, ha egyszer sem történne, mert akkor nem kéne szenvednem egy héten keresztül, és csak kettőnké lenne a háló Izumyval. Míg a gondolatmenetemet folytatom, egy lajhár tempójában szedem össze a pizsamám, és battyogok a fürdőbe. Tíz perc múlva tisztán - azt nem mondom, hogy üdén, mert az nem volna igaz - bedőlök ágyamba, és rögtön el is alszom.
Reggel káromkodásra, ablaknyitódásra, bagolyhuhogásra, és a nevem ordítására ébredek. Nem kellemes, de kénytelen vagyok kinyitni a szemem. Izumy ott áll az ágyam mellett egy levéllel és egy szál vörös rózsával a kezében.
- Neked jött – motyogja, és leül mellém.
- Kitől? És egyáltalán mennyi az idő?
- Kilenc múlt öt perccel, de ha kinyitod, azt is megtudod, ki küldte. - Kijelentésére elkezdem bontogatni a levelet, és még a lélegzetem is elakad, amikor meglátom a félbe hajtott pergamenen azt a nevet, ahogyan Scorpius szokott hívni…
*nagyon szomjas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése