Twilight fanfictions: Szeretet: 6. fejezet

 Eredeti webhely: http://donna-szeretet.blogspot.com/
Első része: A két nőstény

(Jacob szemszög)

- De… de hát… akkor Nessie veszélyben van!

- Álljuk meg egy pillanatra! Nem férfi rabolta el? – lépett közelebb Emmett.

- Dehogynem, csak emlékezz vissza! Volt vele két nőstény is – morogta Edward, és ha jól láttam vérben forgott a szeme.

- Akik fedezték, leteperték Esmét, a férfi pedig besurrant a szobába, felkapva Lucast és Nessie-t, de miért akarta elvinni őket… - motyogta elrévedve Jasper.

- Miért pont őket? – kérdezte hisztérikusan Bella.

- Kopp-kopp-kopp.. – sompolygott be vigyorogva a szobába Jared, de amint észrevette a fagyott, feszült hangulatot a vigyor leolvadt az arcáról. – Találtatok valamit, igaz?

- Igen – suttogtam, s lezuttyantam a kanapé karfájára, arcomat a kezembe hajtottam, és reménytelenül ellepett a félelem.

- Paul te voltál kinn, Jackkel és a többiekkel? – kérdezte feszülten Jared, tudtam, hogy ő is a szívén viseli Nessie sorsát.

- Igen, jó ideig nem volt semmi, a végén már annyira unták magukat, hogy majdnem elaludtak egy fa tövébe – morogta fejét rázva -, s egyszer csak megéreztem azt az édeskés bűzt, ami felbolygatta az érzékeimet, és mind a szag után eredtünk. Hárman-hárman jobbra is, balra is, mivel ketten voltak. Az egész olyan gyorsan történt, gondolom, csak körbe szaglásztak, vagy csak meg akarták találni. A folyóig követtük a nyomokat, onnan pedig eltűntek, mint a kámfor. Amikor visszaértünk a házhoz, körbe kémleltünk, de semmi.

- És Nessie? – kérdezte ingerülten Edward.

- Alszik – motyogta Paul. – Nem tudom, hogy észlelt-e belőle valamit, bár nem hiszem.

- Oda megyek! – rontott volna ki az ajtón felbőszülve Edward, de nem hagyhattam, ezért elé vetettem magam.

- Nem mehetsz oda! Így is érezni fogja a farkas szagot, így én megyek! Reggel, amikor megy iskolába, hazaugrok átöltözni, és elmondok mindent – néztem a szemeibe kétségbe esve.

„Meg fogom védeni Edward, ő az életem” – üzentem neki gondolatban, mire úgy látszott, hogy észhez tért, mert bólintva arrébb állt Bellával.

- Nézzük a kész tényeket! – állt fel Carlisle összecsapva a két hófehér sápadt kezét, majd mindenkit az étkezőbe terelt, hogy összedugjuk a fejünket és használható dolgot kreáljunk a nagy semmiből – dühöngtem magamba.

- Nos, mindenkinek csak jó, hogy megkerült Nessie, úgy vélem nem kell sok idő és fény derül a teljes igazságra…

- Amit még mi sem tudunk – kotyogtam közbe a körmeimet figyelve, mintha azok oly érdekesnek bizonyulnának.

- Jacob, kérlek csak hallgass meg.

- Jó, minden figyelmem a tiéd – néztem rá báj vigyorral.

- Kutya, azt ajánlom, vegyél vissza – morogta felém Rosalie.

- Most már elég! – állt fel Carlisle, s csapott az asztalra. – Fontos dologról kell beszélnünk, és ha ti ilyen gyerekesen fogjátok fel, akkor tudjátok, hogy merre van az ajtó – a hangját nem emelte fel, nem kiabált, pedig az jobb lett volna, mint ez az utasító hangnem. Mégis a családfő hangjára síri csend telepedett közénk és mindenki a doktorra irányította a figyelmét.

- Köszönöm – nézett szét finom mosollyal majd visszaült és folytatta. – Biztos vagyok benne, hogy Nessie sejti, nem véletlenül vagyunk vele kedvesek és miért is bízunk meg benne. Ő is megbízhat bennünk, ha elmondta a képességét, és már nem sok kell, és beavat minket a teljes igazságba, ami fedi előlünk a múltját. Ha könnyen feldolgozható dolog lenne, akkor nem hiszem, hogy ennyi idő kéne, míg feltárja előttünk. Amint megbízik bennünk, és beavat minket, nyert ügyünk van.

- Ne felejtsd el Carlisle, hogy ott a Volturi is – vetette közbe Edward.

- Na, igen Aro nagy kincsnek tarthatja Nessie-t ha még csak embert sem kellett ölnie mégis a Volturi tagja lehetett.

- Mi lehetett a posztja? – fonta össze a szemöldökét Paul.

- Katona biztos, hogy nem volt. Ahhoz túlontúl különleges, és ahhoz Aro túlságosan szereti, ha szabad ezt mondanom.

- Apjaként szereti? – kérdezte vékony, halk hangon Bella.

- Talán, ezt nem tudom pontosan. Bár ha aként szeretné, akkor nem hinném, hogy elengedte volna, véleményem szerint úgy szereti, mint például Jane-t és Alec-et.

- Szerinted visszamegy közéjük? – a kérdés már kinn is volt, én pedig már nem is tudtam visszavonni.

- Biztos vagyok benne. Úgyis megtudja hamarosan az igazat, hogy mi vagyunk a családja, és biztos, hogy ki fog borulni.

- Nem is kicsit – hajtotta le fejét Bella. – Ahogy beszélt a szüleiről, amikor kérdeztük…

- Minden rendbe lesz – sóhajtotta Carlisle majd felállt, jelezve nekem, hogy mehetek Nessie-hez, mert egyelőre befejezte a kupaktanácsot.

- De mikor? – kérdeztem, de a választ nem várva meg az ajtó felé iramodtam.

Nem törődtem azzal, hogy a ruháim szerte-széjjel szakadtak, csak farkassá akartam változni. Egy másik test, aki az ösztöneit követi, nem pedig az ember, akinek csak szenvednie kell, mindenért meg kell küzdenie… és had ne soroljam.

Emlékszem. Akkor voltam így kiborulva, amikor megkaptam Bella és Edward esküvői meghívóját, azt hittem, annál rosszabb már nem lehet. Tévedtem, van annál rosszabb. Megtudni, hogy az életed értelme eltűnik, keresed fejt vesztve, de mind hiába. Aztán amikor előkerül, nem tudod, hogy hol volt, ki vitte el az életedből, mindent tudni akarsz róla, de nem teheted fel a kérdéseidet, mert ő azt se tudja, hogy te kivagy.

Vajon egyszer elfogadja, hogy mi vagyunk a családja? Felfogja majd, mit is jelent a bevésődés? Hiszen… kell érezni-e valamit irántam, ha visszacsókolt. Bár, ez csak a jövő zenéje. Ki tudja, lehet, hogy el sem fogad minket és még a föld színéről is eltűnik, hogy még véletlenül se találjuk meg.

Gyorsan haladtam az erdő sűrűjébe, hisz úgy ismertem már, mint a tenyeremet. Nessie nem lakott messze Cullenéktől, de én direkt a hosszabb utat választottam, mert így át tudtam nézni a nyomokat, amiket az a két bestia hagyott maguk után.

Átugrottam a folyón, ami után a két nő eltűnt és a szaguk egyből felerősödött. Először azt hittem, hogy ismét itt vannak, de amint jobban kezdtem fülelni, rájöttem, hogy csak azért érzem a bűzt itt erősebbnek, mert itt lehettek több ideje is.

Felborzoltam a bundám idegességembe. Ha előbb gondolkodok, akkor előbb ideküldhettem volna a farkasaimat. Elkaphatták volna azt a két senkiházit, akik miatt Nessie-nek félelemben kellett élnie. De ha egyszer a kezem közé kerülnek… - morogtam magamba továbbra is.

A házat többször körbe kémleltem, ahogy az erdő azon részét, ami a házához közel esett. Nyomok voltak bőven, s én tudtam: vissza fognak jönni. Amint befejezettnek véltem a körbe kémlelést letelepedtem a szobájának ablaka alá.

Bam-bam-bam… és így tovább. A szívének csodás muzsikája, amit egész nap el tudnék hallgatni. Olyan, mint amikor kijön a tavasz és reggel arra ébredsz, hogy madarak csicseregnek az ablakod alatt. Mennyei érzés. Ez a hang elzsibbasztotta a végtagjaimat, s le kellett csuknom a szemem.

Egy pillanatra eszembe jutott a csókja. Mily felkavaró érzés, amikor a csípős, üdítő illata körbe leng, te úszol a gyönyörűségében, miközben puha ajkait falod, ő pedig hagyja…

ELÉG! – kiáltottam magamra. Nem szabad a csókjára gondolnom, mert olyat teszek, amiért pár kilométerrel arrébb megnyúznak, s azzal a tettel mindent elszúrnék. Ha most felkapaszkodnék a szobájába és tudatosan elcsábítanám, nagyon megütném a bokám.

Az orrom eltelítődött a csípős, de mégis édeskés mentol illattal, s beburkolta az agyam. A végtagjaim elzsibbadtak még jobban a szívének lágy dallamától, s most rátett még egy lapáttal a harmonikus aromája. Fejem ráhajtva mellső lábaimra, lebegni kezdtem, és tudtam, hogy nem szabad mégis elbódult érzékekkel álomba szenderültem.

Éreztem, hogy valami hozzáér a fejemhez, és felborzolja a szőrömet a füleimnél. Majd újra és újra. Nem bírtam tovább kinyitottam először csak az egyik szemem, de azt kiégette a felkelő nap fénye. Majd a másikat is és akkor tudtam: lebuktam.

Nessie, úgy ahogy volt a háló ruhájában guggolt előttem és simogatta a fejem.

- Jó reggelt Jacob Black – köszönt ironikusan, nekem pedig kidülledtek a szemeim. Honnan a manóból tudta meg, hogy itt vagyok?

- Most azt kérded magadba, honnan tudom, hogy te itt fekszel az ablakom alatt? Nos, amint válaszoltam, neked is válaszolnod kell – mosolyodott el ördögien. - Szóóóval – nyújtotta meg a hosszú „ó” betűt. -, mint minden reggel most is az volt az első dolgom, hogy kinyitottam az ablakot, és a levegőbe szimatoltam. Egyből tudtam, nem csak egy, hanem több farkas volt itt az éjjel, de valahogy téged kiszúrtalak, nem is tudom a te illatodra.. összefut a nyál a számba – jelent meg két apró piros folt orcáján. – Nah, mindegy! – ugrott talpra, majd egy férfi sortot a fejemre dobva folytatta. – Miután felvetted, gyere be és szépen válaszolsz, hogy mit is keresel itt, és miért jártak itt a haverjaid – hallottam a hangján, hogy mosolyog, szóval nem mérges, ez jó. – Jacob siess! – szólt még vissza én pedig a számba kaptam a finom vászon anyagot és beiramodtam a fák közé.

Második része: Látogatók (befejező)

(Nessie szemszög)

Ahogy felnyitottam a szemem, s nagyot szippantottam a levegőből Jackson két csicskása bűzén kívül még megéreztem Jacob émelyítően édes illatát, amit annyira szerettem az első pillanatról fogva. Nem értettem egyszerűen, hogy hogyan is került ide ez a számomra kedves illat, már-már azon gondolkodtam, hogy annyira elbódított puha ajkainak játéka - és ez annyira beszőtte az agyam -, hogy többet nem leszek képes más illatokra is koncentrálni csak erre az egyre. Aztán ahogy felkeltem és kinyitottam az ablakot – mint minden reggel -, észrevettem, hogy bizony Jacob farkas alakban fekszik az ablakom alatt.

Annyira megörültem neki, hogy a befogva a számat toporzékolni, sikítozni kezdtem, mint azok a tinik a csöpögős filmekben, amikor az aktuális pasi elhívja a suli bálba. Majd észhez térve rájöttem, hogy én nem szoktam így viselkedni. Végig szántottam a hajamba ujjaimat, vettem egy pillantást magamra a tükörbe –mégse láthat akárhogy -, és lesiettem a lépcsőn. Leérve megálltam egy perce és eltöprengtem magamon. Felnéztem az emeletre, mintha a lépcsők mondanák meg a választ. Nem! Én Nessie Volturi nem leszek szerelmes, szóval psszt annak a belső kis hangnak! Tök jó már magamhoz beszélek. – morogtam magamba kifelé menet a kertbe.

Hamar kiértem, és meg is pillantottam Jacobot, ahogy ott fekszik és édesdeden alszik. Körülbelül egy méterre álltam tőle és még így is megéreztem testének finom forróságát. Nem bámulhattam sokáig, csináltam egy gyors hátra arcot, s beiramodtam neki egy férfi vászon sortért. Kérdőre kell vonnom, ugyanis biztos vagyok benne, hogy megérezte a két bestia bűzét, és abban is töretlen az elméletem, hogy sejti Cullenékkel együtt, kik is ezek a vámpírok. Eljátszottam a gondolattal, hogy nem viszek neki semmilyen ruhát, de akkor biztos a hálómban kötünk ki, ami persze nem lenne helyén való.

Amikor kiértem kezemben már a férfi sorttal erőt gyűjtve lehajoltam és elkezdtem cirógatni a füle töveit. A szőre selymes tapintású volt és hihetetlenül forró, majdhogynem perzselte sápadt kezem. Kellemes érintés annyi szent. Aztán éreztem, ahogyan ébredezni kezd. Először csak az egyik, majd a másik szemét is felnyitotta.

- Jó reggelt Jacob Black – köszöntem iróniával hangomba, és rögtön csettintettem is egyet, hogy hallhassam gondolatait.

„Honnan a manóból tudta meg, hogy itt vagyok?” – gondolta döbbenten.

- Most azt kérded magadba, honnan tudom, hogy te itt fekszel az ablakom alatt? Nos, amint válaszoltam, neked is válaszolnod kell – mosolyogtam ördögien, ugyanis olyan rajtakapott fejet vágott - Szóóóval – nyújtottam meg a hosszú „ó” betűt. -, mint minden reggel most is az volt az első dolgom, hogy kinyitottam az ablakot, és a levegőbe szimatoltam. Egyből tudtam, nem csak egy, hanem több farkas volt itt az éjjel, de valahogy téged kiszúrtalak, nem is tudom a te illatodra.. összefut a nyál a számba – vörösödtem el hirtelen jött őszinteségemen. – Nah, mindegy! – ugrottam talpra, majd az eddig kezembe tartott férfi sortot a fejére dobva folytattam. – Miután felvetted, gyere be és szépen válaszolsz, hogy mit is keresel itt, és miért jártak itt a haverjaid – mosolyogtam, mivel tényleg érdekelt miért is vigyáztak rám, vagy figyelnek engem – Jacob siess! – szóltam még vissza s hallottam, ahogy a könnyű anyaggal a szájába a fák közé ered.

Nagy volt a kísértés, hogy utána megyek és darabokra szaggatom, a sortot majd könnyű szerrel elcsábítom… na, de kérem! Nekem is van tartásom vagy mim. Eddig is tudtam, hogy a férfiak vágynak rám, de az teljesen új volt számomra, hogy én vágyok egy férfira. Új érzés, roppantul nehéz, de izgalmas, és ez tetszik. Hallottam, ahogy belép az előszobába majd balra fordulva a boltív alatt meg is pillantottam Adonisz alakját. Végig mért, nyelt egy nagyot majd tétovázva leült mellém a kanapéra.

- Szép ház – mondta halkan.

- Jaj, Jake elég a formaságokból! – fordítottam felé a fejem, ugyanis eddig a kandallónak tégláit szemléltem – Mit kerestél az ablakom alatt? Nah, és a többiek?

- Öhm… őriztem az álmod – nem tudtam hirtelen, hogy ez kérdés vagy állítás. Felvontam a szemöldökön és önkéntelenül közelebb araszoltam hozzá.

- Jó, tegyük fel, hogy te őrizted az álmom – kezdtem enyhe gúnnyal – És, a többiek?

- Nézd, Nessie erre nem hiszem, hogy szabadna válaszolnom – makogta.

- Oh, dehogynem! – kaptam el állát és magam felé fordítottam, majd közel hajoltam arcához – Tudom, érzem, valami közöm van hozzátok! Nem kötődnétek ennyire hozzám, ha nem lenne. Nem fogod megmondani az igazat, ebben biztos vagyok, de kiderítem. Hallgatni fogom a gondolataidat ez kétségtelen – halkult el a hangom a mondandóm végére.

- Meg fogod egyszer tudni az igazat Nessie, ígérem – suttogta a számba majd erős keze lecsapott derekamra magához rántott és így szemből kerültem forró ölébe. Éreztem, hogy megmerevedik, majd felengedve közelebb von magához, s a fülemhez hajolva beszélni kezd – Nem érzel semmit sem rosszul, csak túl korai lenne beavatni téged, és ez nem csak az én dolgom lenne. Tudni akarom Renesmee, hogy kik azok a vámpírok! El kell mondanod a féltett titkodat, még ha úgy érzed szégyen is. Meg kell jegyezned előttünk nem, kell szégyellned semmit sem! – suttogta szenvedélyesen, s éreztem, ahogy ajka végig szántja állam vonalát, majd megállapodik a számnál és reszelős hangon megszólal. – Engedd meg…!

És én engedtem. Lehajoltam hozzá, mivel így, hogy az ölében ültem kissé magasabban voltam. Belemarkoltam a nyaka tövét keretező hajba, s számat ajkaira tapasztottam. Tudtam, hogy nem helyes, amit teszek, de az önuralmam nem a Jacobra irányuló vágyaimat tartja kordában, hanem a vérszomjamat. Keze körkörösen simogatta a hálóruha fedte csípőmet, én pedig izmos mellkasára helyeztem bal kezem. Nem gondoltam semmire kizártam mindent, csak is Jake vágykeltő ajkaira koncentráltam. Forró nyelve nem kertelt, azonnal ajkaim közé furakodott, s táncra hívott engem. Nem bírtam magammal, közelebb préselődtem hozzá, melleimet mellkasának nyomtam. Jacob erre belenyögött a számba, és egyik kezét lecsúsztatta a fenekemre, míg másikkal - felgyűrve felsőmet - az anyag alá kúszott. Jó hosszú percek múltán, gondolom Jake megunta, hogy úgymond én vagyok felül így elfordult balra, s ledöntött a kanapéra, egy percre sem szüneteltetve csókunkat. A fejem mellett támaszkodott bal kezére, míg jobbal a testemet simogatta. Átkaroltam a nyakát és egyik kezem ott tartottam, a másikkal pedig a hátát karcoltam körmeimmel. Bal lábamat átvetettem derekán, s közelebb húztam altestemhez. Érezhető volt Jake izgalma, és még ez sem térített észhez. Aztán megéreztem kezét, ahogy finoman, de tele vadsággal a mellembe mar, majd tovább futtatva erős tenyerét benyúl a lábam közé. Végig simított a jobb combom majd feljebb húzva dörzsölgetni kezdte lüktető ölem. Hangosan felnyögtem és az egyik, rosszabb felem azt súgta adjam oda magam Jakenek most azonnal. A másik, józanabbik pedig azt, hogy először tudjam meg az igazat és csak aztán egyesüljön Jacobbal a szerelmünk. Szerelmünk? – döbbentem meg, de nem értem rá most ezzel foglalkozni, ugyanis megszakítottam ezt a csodás csókot, mivel azt hiszem több volt, mint egy baráti puszi.

Mindketten erősen ziháltunk, én tértem először észhez és finoman löktem egyet Jacobon. Ő vette az adást, lemászott rólam és engem is felhúzva felültünk. Elpirultam a gondolatra, hogy már majdnem odaadtam magam neki. Megbíztam Jake-ben ez kétségtelen, de annyira azért nem ismerjük egymást, hogy rögtön lefeküdjek vele.

- Ez egy hiba volt? – kérdezte tétován.

- Nem is tudom, talán – hajtottam le a fejem.

- Elfelejtjük?

- Te el akarod felejteni? – emeltem rá a tekintetem mire ő is rám nézett, s megrázta a fejét – Akkor nem felejtjük el – mosolyogtam döbbent szemein.

- Barátság? – nyújtotta kezét.

- Barátság – csaptam bele, de nem fogadtam el – Nem fogok veled kezed, mivel én nem csak a barátod akarok lenni, és a véleményem, na meg az előbbi pár perc azt mutatja te sem csak barátkozni akarsz. Meg akarlak ismerni Jacob Black – néztem mélyen sötét, szinte fekete szemeibe – De előbb amíg ismerkedünk, ki derítem, hogy mi ez az egész.

- Rendben – mosolyodott el – Nyomozz csak Nessie, és, hogy tudd biztos a siker – vigyorgott, majd gyorsan elköszönt, és kiiramodott a nappaliból. Aztán hirtelen kidugta a fejét az ajtófélfa mögül.

- Ezt majdnem itt hagytam – vigyorgott szemtelenül, és felém hajította az eddig viselt sortot.

- De neked adtam – dadogtam zavaromba.

- Az már mindegy – kacsintott és eltűnt. Hallottam, ahogy becsapódik a hátsó ajtó, tehát elment. Utána futhattam volna, de tuti, hogy lesz még rá lehetőségem. - vigyorodtam el.

~*¤*~

Amint kiszálltam a kocsimból Alice Cullen mosolyával találtam szembe magam, ami engem is szívből jövő mosolygásra késztetett. Végig csacsogott nekem, szinte egész nap. Buzgó leányzó, de mérhetetlen nagy szíve van.

Ígéretemhez híven egész nap hallgattam Jacob gondolatait. Egyszer megfordult a fejében a lenyomata. Szóval már bevésődött. Nem sokat hallottam erről, de egyszer Aro megjegyezte, hogy amelyik farkas bevésődik annak, csak azaz egy személy jelenti a mindent. De ha Jake már megtalálta a tökéletes társat magának, akkor mért bolondít engem? Kérdőre fogom vonni, velem senki sem fog játszadozni! Én már olyan dolgokon agyalok, hogy szerelmes vagyok-e belé vagy sem, neki meg már foglalt a szíve!

Aztán meg ott van Vivien és Szandy. A két idióta azt hitte, hogy majd fülemet, farkamat behúzva menekülök, mert ők most megtaláltak. Na, még mit nem?! Ennél jobb nem is történhetett volna. Ha eljött ez a két csicska akkor jönni fog Jackson is, és akkor neki annyi, meghal a legkegyetlenebb módon. Sosem gyilkoltam állatokon kívül senkit, de Jackson ebbe kivételt élvez.

- Nessie! – lengette a kezét szemem előtt Bella.

- Tessék? – válaszoltam kicsit megkésve.

- Átjössz hozzánk? – hallottam a mai napon először Rose hangját.

- Öhm.. – ráncoltam a szemöldököm.

- Na, vettem egy új metál lila körömlakkot! Kifestem a körmöd – unszolt Alice is.

- Hát jó, legyen – sóhajtottam.

~*¤*~

Gondoltam, nem csak Jacob gondolatait hallgatom ki hanem Cullenékét is. Érdekes dolgokra bukkantam, előbb is eszembe juthatott volna ez a képességem. Lucas huginak szólít a gondolataiban, Edward és Bella agyjárása felettébb különös, de hasonló kaliberű. Nekem közöm van Cullenékhez! De milyen..? Nem! Ők nem lehetnek a szüleim, hiszen akkor említették volna, hogy Lucasnak volt vagy van egy testvére. Amúgy is, Bella csak egyszer szült, és ha én meg Luke testvérek lennénk, akkor hasonlítanánk mivel az ikrek általában, de hasonlítanak egymásra.

- Elég ebből a színjátékból! – szólaltam meg hirtelen, mivel már nem bírtam.

- Mi a gond Kedves? – jött közelebb Esme.

- Tudni akarom, hogy mi közöm hozzátok! Miért bíztok meg bennem? Miért szerettek engem ennyire azóta, hogy csak találkoztunk? Lucas! Te miért hívsz a gondolataidban huginak? – álltam fel ültemből és haragosan tekintettem végig a jelenlévőkön.

- Renesmee, ezt még nem lenne helyes megtudnod – kezdte nyugodtan Carlisle.

- Ki fogom deríteni! Jacob ezt már neked is mondtam reggel, meg fogom tudni, hogy mi közöm a Cullen családhoz!

- Mi volt reggel, Kutya? – szorult ökölbe Edward keze és fenyegetően indult meg Jake felé. Csettintettem, és hallottam Jacob gondolataiból, hogy eddig fékezte magát, de mivel megemlítettem a reggelt önkétlenül eszébe jutottak a nappalimban történtek. Edward pedig ezt meg hallva dühödött be.

- Mi a fészkes fene folyik itt?! – ugrottam kettejük közé.

- Menj innen Nessie! – mondta fojtott hangon Edward, de végig Jake-et nézte.

- Igen, Jake a csókra gondolt, te meg bedühödtél.. de mért? – böktem meg a mellkasát.

- Nyomozz és megtudod – jött felénk Emmett és megfogva Edward vállát arrébb lökdöste.

- Nyomozzak.. tök jó! – ültem le pufogva a kanapéra.

- Ha most tudnád, meg feltehetőleg haragudnál – ült le Jasper mellém, s érzetem, ahogy a nyugtató hullámok befednek, a fejem búbjától a kis lábujjamig, majd Jasper biccentett Alicenek aki rögtön kapcsolt.

- Kifestem a körmöd! – kiáltotta és maga után húzva felráncigált az emeletre és profi módon kilakkozta metál lilára a körmeim.

- Nos, köszönöm a vendéglátást! – intettem egy utolsót majd kocsimba ülve elhajtottam.

~*¤*~

Otthon várt rám egy kád forró víz, lekváros kenyér és egy jó kis könyv. Ledőltem, mondván pihentetem a szemem, de ebből a szempihentetésből bizony szunya lett.

Idegen vámpír bűzre ébredtem. Jobbra pillantottam az ébresztő órámra – amit sose használtam -, s láttam alig múlt éjfél. Körbe lestem ugyanis tudtam, már nem csak kinn szaglásznak a házam körül. Bejöttek. Istenem, hogy lehet egy vámpír sőt, kettő ilyen naiv! Csettintettem védő burkot vonva magam köré és vámpír énemet markánsabbá, erősebbé hangolni legbelül. Az izmaim megfeszültek. Jó volt végre vámpírnak lenni, nem pedig félvérnek. A képességem ez a része lehetővé tette, hogy ember, félvér vagy a vámpír énem legyen a legerősebb. Most vámpír voltam. Hegyeznem sem kellett a fülem, hallottam, ahogyan a szobába suhogva megállnak az ágyam előtt. A két vámpír csillogóan vörös rubint szemei találkoztak az én - most - arany íriszeimmel. Aztán hirtelen az ablak felől morgó, ziháló hang süvített be a szoba nyitva hagyott nyílászáróján.